" Ha megalázni nem is lehet a szellemet, meghurcolni azt igen."
Beaumarchais
Remek este 48 főre:
hozzávalók:
8 színész,
1 rendező
1 darab
1 lakás
szellem ízlés szerint.
Részletesebben nyolc tehetséges és elhivatott színész, egy gondolkodó és szerethető rendező, egy update-olt poros darab, egy lepukkant lakás, tornapadok.
A színészek már átöltöztek, velünk kucorognak a padokon. Kintről behallatszik a Mikszáth téri sörfesztivál zsivaja, amit bent néhány perccel ezelőtt még meg sem halottunk. Naná, elvégre a palotaudvar rózsaágyása volt. Zsótér Sándor annak komponálta és mi annak hittük.
- Bejöttem a lakásba, volt benne három ajtó . Éppen ennyi és még egy fotel kell a Figaróhoz. Hát megcsináltam.- mondja Zsótér, és tényleg nem volt a darabban sokkal több, igaz nem is hiányzott.
- Miért akar egy rendező négy tucat nézőnek dolgozni, amikor ugyanekkora erővel egy nagy színházban három-négyszáz ember is nézhetné a végterméket?- kérdezte a kaviart.
- Hiába van háromszáz ember a kőszínházban, ha elhivatottság nincs. És gyakran nincs. De ebben a kis társaságban buzog - int a kucorgó fiatalok felé a díjak sokaságát bezsebelő rendező. Az ajtófélfának támaszkodik, farmerja egyik szárát térdig tűrte, de mi nézők ezt csak most vettük észre, mert almazöld kabátjában a tizennyolcadik előadáson is végig a sarokban figyelt, feszülten, nevetett mintha először hallotta volna a poénokat, mosolyával minden pillanatban biztatott.
- Erre a folyamatosan készenlétre vágytam, erre az odafigyelésre. Mi bárhol el tudjuk játszani ezt a darabot és senki sem jön zavarba, ha a fal nem ott lesz, ahol megszokta, ez egy változatos színház.
- Olyan ez, mint amikor egy órásmester az óra fölé görnyedve dolgozik.- szól közbe az Almavívából kivetkőzött Tompa Ádám.- Ő sem azért dolgozik, hogy sok ezren nézzék amit csinál, hanem mert az az óra van. Ott van. Nekünk pedig ez van - mutat körbe - és rengeteg élmény adatik. Egy kőszínházban nem lenne ilyen közönségtalálkozó, valószínűleg nem játszottunk volna Törőcsik Marival, ott nem maradhatnánk este még próbálni, mert jönne a portás néni,leoltaná a villanyt és hazamenne. Ez egy lakás, kicsi is, de a mienk.
- Milyen Volt Törőcsik Marival dolgozni? - kérdezte az egyik kaviart néző.
- Hosszú ideig féltem volna vele dolgozni, - válaszol Zsótér Sándor - de egy reggel felébredtem és arra gondoltam, lehet, hogy kivág, hogy nem jön el ide a második emeletre a VIII. kerületbe, de akkor is felhívom. Eljött. És olyan robbanó töltettel rendelkezik, , ami lefegyverző. 54-ben volt a körhinta és most 2011 van. Olyan személyiséggel és olyan hihetetlen tapasztalattal rendelkezik, amit nagyon jó fiataloknak látni.
- Sokat kaptam tőle már a próbák alatt is - mondja Ligeti Kovács Judit, alias Almaviva grófné. - Leginkább emberségből. Mert mi hozzá képest nem vagyunk senkik, mégis döbbenetes tisztelettel fordult felénk. Mi pedig láthattuk, hogy minden megvan benne, az önimádat éppúgy, mint az önkritika.
-Ő is változott?
Igen. Már nem kérdezi meg minden előadás előtt, hogy jönnek-e nézők. Mert azt nem hitte el, hogy ide egyetlen néző is beteszi a lábát.
- Mi nézők pedig azt nem hittük, arra nem emlékeztünk, hogy a Figaro ennyire aktuális.
- Pedig két szó kivételével nem írtam bele semmit.- mondja Zsótér. Húsz éve talán beleírtam volna, de ma már tudom, hogy nem attól szólal meg, nem attól lesz kortárs a darab.Ez akkor is arról szólt, hogy a hatalommal nem lehet barátkozni, hiába nyújtja a kezét, mert úgyis csak ránk csap és ma is erről szól.
- Soha nem lehet tudni, hogy melyik lesz az utolsó előadás, ennek ellenére nincs B tervünk, mondja Ligeti Kovács Judit. - Erre, a színházra tettük fel az életünket. El fogják venni a minimális állami támogatásunkat is. És beállhatok a konzervgyárba a szalag mellé, mint a szüleim, hiszen sokan járnak így Magyarországon, de tőr lesz a szívemben.
A nézők hazamennek. A gangon a lépcsőfelé tartva már fogy a varázs, a tér fölött lebegő sörfüggöny - illatban bekandikál a valóság. Érdemes itthon felidézni néhány mondatot.
" GRÓF
Annyi az egész, hogy hallgasd el, amit tudsz, és beszélj arról, amit nem tudsz; hogy értsd, amit nem értesz, és ne halld, amit értesz; bírj mindig többet, mint amennyi erődből telik; tudd, hogy a nagy titok abban áll, hogy nincs titok; zárkózz be nagy komolyan és hegyezd a tollad, add üres fejjel a mélyet; jól-rosszul játszd meg a személyiséget; küldj szét kémeket, és jutalmazz árulókat; törj fel pecsétet, sikkassz el levelet; silány eszközeidet szentesítse céljaid nagyszerűsége: ez a politika, akasszanak fel, ha nem így van!"
... kihegyezem a tollamat, mindenhol érdeklődöm, mi újság; mondják, hogy pénzügyi visszavonultságom idején Madridban új rendszert léptettek életbe, bevezették a szabadkereskedelmet és ez a sajtótermékekre is vonatkozik, azzal a kikötéssel, hogy írásaimban nem említem sem a hatóságokat, sem a vallást, sem a politikát, sem az erkölcsöket, sem hivatali személyeket, sem a hiteltestületeket, sem az operát, sem egyéb látványosságokat, sem senkit, akinek bármilyen véleménye van, egyébként mindent szabadon kinyomtathatok, mindössze két-három cenzor felügyelete alatt."
Beaumarchais 1778
